Hitler a buszon
Mint már többször elmondtam, bár talán nem ilyen élesen, a busz az ostobaság melegágya, a vírusok telepe, a baktériumok táptalaja.
Ma olyan buszon utaztam, amelyikben hátul faltól falig húzódik a széksor. Amikor felültem, egyedül voltam ott – ó, ideális állapot! Mely azonban nem mindörökké. Nemsokára felszáll egy emberpár; talán rokonok; nem férj és feleség ugyan, de látszik, hogy jól ismerik egymást. A nő ötven-, a férfi hatvanvalahánynak néz ki.
Arra leszek figyelmes, hogy a férfi beszél. Egyébként folyton ő beszél, de erre hegyezni kezdem a fülemet. "Az ilyeneknek nem szabadna férjhez menni, dolgozni, gyereket csinálni – tűnjön el és örüljön, hogy él! Hitler jól csinálta, még a saját nyámjával (azaz nemzetségével) is! Kiirtani!" A nő erőtlen kísérleteket tesz, hogy hát a beteg nem tehet arról, hogy beteg... "Hiába, Hitler így tartotta, és igaza volt! Nézd meg az állatokat, ott is az erősebb baszik!"
Sajnos, nem hallgathattam tovább ezt a viceházmesteri filozófiát, le kellett szállnom. De ahogy hazaértem, rögtön a géphez ültem, nehogy e csodálatos gondolatok elveszítsék a hamvasságukat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.