Rigmus lyányom névnapjára
Ágota, te vagy a lyányom,
a lángom és a virágom,
a félelmem és a magányom.
Mi lesz, ha elnősz mellőlem?
Nem legyinthetek: "felőlem"...
Lelkemet máris fellőttem,
hadd lássam, aki közeleg.
Vagy vegyek inkább kötelet?
Szívem, akár egy kőtelek,
akár egy tövises sivatag,
ritmusa egyre kiakad,
nyugalmam ingatag.
Jó apa voltam? Vagy vagyok?
Mit susognak a csillagok,
mikor könyörgőn pislogok?
Susoghatnak már akármit,
bűntudatom ha reá nyit,
lelkem már senkit sem ámít:
voltam apa, ahogy lehettem,
tettem mindent, ahogy tehettem,
szerettem, ahogy szerethettem -
maradj mellettem még kicsit,
a sors majd úgyis elsirít,
s nem érti, mit kerestem itt,
ugyan minek is bármikor
apavizit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.