A fejemben egy szúnyog citeráz
Tegnap megkérem a lyányomat, eresszen vizet a kádba, sóhajtozva beléereszkedem, miután előzőleg kikészítettem a Nőgyűlölet című kötetet a szennyeskosárra, hogy sóhajtozás közben olvasgassak. A mobilomat a kád fal felőli szélére teszem, elnyúlok, és olvasni kezdek. A Nőgyűlölet felkavar, a kád forró víz megnyugtat, dörzsölt alak lettem, nem vitás.
Kár, hogy a víz nemcsak megnyugtat, hanem másra is alkalmas. Például arra, hogy beléessen a telefonom. Ez meg arra alkalmas, hogy egész este kapcsolgassam ki meg be, ő viszont hol azt jelezze, hogy "nincs SIM", hol azt, hogy van, és akivel beszélek, az vagy azt mondja, "mintha pincéből beszélnél", vagy pedig azt, "leteszem, nagyon rosszul hallak."
És az élvezet folytatódik ma is, azzal díszítve, hogy még vissza is hívnak, hátha úgy jobb (de nem, de nem...), Márta meg azt javasolja, tegyem a kártyámat a telefonjába. Beteszem, de ettől még nem működik, Mártát ellenben képtelenség elérni, mert a cégnél nincs vezetékese, a Facebookba meg olyan rapszodikusan lép be, akár egy virtuális vamp.
Úgyhogy itt ülök, másként nem tehetek, mobilom nincs, idegeim még vannak. Ki tudja, meddig...
)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.