Ad notam George Bacovia: Egy románc visszhangja (Ecou de romanță)

Nem élünk már kék ég alatt,

Elment a tavasz is —

Mély sóhajok közt vártalak,

Ma sem vagy itt!

 

A nyár vitte az éjszakát

S hervadt virágait 

Ott vártalak, ahol a fák,

Ma sem vagy itt!

 

Aztán elkullogott az ősz,

Összeszedte a rongyait 

Sírtam, hívtalak, hátha jössz,

Ma sem vagy itt!

 

Holnap pedig már itt a tél,

A fehér bánat meggyötör 

Most már ne jöjj, későn jönnél,

Most már ne jöjj!


S-a dus albastrul cer senin
Şi primăvara s-a sfârşit -
Te-am aşteptat în lung suspin,
Tu, n-ai venit!

Şi vara, şi nopţile ei,
S-a dus, şi câmpu-i veştejit -
Te-am aşteptat pe lângă tei,
Tu, n-ai venit!

Târziu, şi toamna a plecat,
Frunzişul tot e răvăşit -
Plângând, pe drumuri, te-am chemat,
Tu, n-ai venit!

Iar, mâini, cu-al iernii trist pustiu,
De mine-atunci nu vei mai şti -
Nu mai veni, e prea târziu,
Nu mai veni!

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr716486913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása