Hízelgés-versek
Haiku
Nyald ki mindenképp
zseniális seggemet —
önérdek nélkül.
Rigmus
Csodálatos vagy, én vezérem,
akár egy fékevesztett álom,
szememmel akárhogy is nézem,
párodat sehol nem találom.
Bármerre is hord a világ,
olyan virág nem nő seholsem,
melynek bibéjén Hebridák,
s a kontinensek mind a nyolcen.
Hogy az csak heten van csupán?
De most az egyszer megbocsátod?
Hát mi jöhet még ez után,
ennyi áldásra csak nem átok?!
Mert hogy kegyeid ily nagyok,
azt mára már a vak is hallja.
Ó, hol vannak a csillagok,
hol a Hold és a Nap hatalma!
Ó, bocsáss meg! Hiszen tudom:
te a túlzást nem szereted.
"Jobb csak lépdelni az uton,
mint szörpre inni ecetet."
Mély igazság, alapvető,
belátja mindenki, vezérem,
mind a férfi és mind a nő,
egyik sem hagyja észrevétlen.
De úgy, mint én, nem látja senki,
hogy zsenid mily fennen ragyog!
Se nem látja és se nem zengi
segged, mi lelkemben lobog!
Ó, elnézést... eljárt a szám...
Hát ne haragudj rám, vezérem!
De értsd meg: mindegyik imám
téged keres... (félre) Csak el is érjen!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.