A baráti reszelő - Ilia Mihályról

Érdek nélkül figyel — ez a legfantasztikusabb tulajdonsága. Ugyanakkor a legemberibb is, ha ezt úgy közelítjük meg, hogy emberi az, amire minden ember vágyakozik, holott nem minden ember gyakorolja. És miközben nagyon ért a személyhez, az egyediséghez, ahhoz, hogy te te vagy, a magad emlékeivel, gyötrelmeivel, örömeivel, mondatfűzésével és hiúságával, már akkor is figyel, mikor fogalmad sincs róla, hogy figyelnek. De nem egy ragadozó sötétben világító szempárjával, hanem egy barát tekintetével.

Oly távol vagy tőlem, és mégis közel — ez az oly klasszikus dallam tőle nyeri el hitelességét. Nagyon ritkán találkozunk, ő Szegeden, én Kolozsváron, mégis itt van a szobában. Nem az információcsere kedvéért levelezik, hanem lélekkíváncsiságból. Abszolút biztos az ízlése, és a legkevésbé sem elfogult. Illetve nagyon is, de nem ideológiából. Nem kinyírni akar, hanem megérteni.

Mindenkit ismer, olyan váratlanul, mint amennyire természetesen. Nincs még egy olyan, mint ő, de nem hagyja szíveden egy elefánt lábnyomát. Reszel a hangja, de ez egy baráti reszelő, bensőséges, mielőtt egyáltalán az lehetne.

Fáj a lába, de meghallgatja az előadásodat. A terem végében áll, aztán elmegy, megírja levélben. És még ennek a sokat gyalázott emailnek is olyan egyéni hangot tud kölcsönözni, hogy soha nem a közömbös számítógép hűvösét érzed, hanem azt, hogy érdemes élni.

Miska bátyám, hallod? Az Isten éltessen!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr886740765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása