Apamozsár - Egy kiáltvány továbbírása - Az egyöntetűség passzivitása

Dinamika, kalandvágy, nyughatatlanság – ezekből építkezik a szellem, azt hiszem, ezek révén működteti önmagát, és nem felejti el, hogy mire való. Egy diktatúra körülményei között természetesen (és ne feledjük, a Ceaușescu-diktatúra a legkegyetlenebbek egyike volt) merev határ korlátozza a szabadságot, és szorítja be a szellemet egy egyre léghatlanabbul eldugaszolt palackba. A romániai zsarnokság bizonyos szinten egyformán sújtotta a románokat és a magyarokat (egy román éppúgy csak két évente mehetett külföldre, mint egy magyar – bár ez a „kétévente” csupán elvileg volt érvényes, valójában minden a rendszer, a szervek kényétől-kedvétől függött –; egy románnak éppúgy jegyre adták a kenyeret, a tejet, az olajat, a cukrot, a vajat, a lisztet, a tojást, a húst, és éppen annyit kapott személyenként, ha el nem fogyott az orra előtt; a cenzúra minden kiadvány esetében hegyezte a szemét stb.), ám azon a szinten túl már nagyon is büszke volt a románságára, és „idegen elemnek” nevezett mindent és mindenkit, ami és aki „elárulta” a Román Szocialista Köztársaságot, a Román Kommunista Pártot, és elsősorban ezek páratlan vezérét, a Kárpátok géniuszát. A román nép mindigtől fogva itt élt, Erdély történelméhez nem lehetett kérdéseket intézni, sem problematizálni azt. A románság el volt nyomva, de nemzettudatát megőrizhette – a magyarság egyre kevésbé.

Ebből aztán kismillió dolog következett. „Eltűnt a magyarság csodálatos egyöntetűsége” – nyilatkozta Sütő András egy 1989 utáni tévéműsorban. Hát éppen az elnyomás miatt volt egyöntetű, és képzelte magát kompakt tömbnek, melynek azonosak az érdekei. Méghozzá joggal, tegyem hozzá rögtön. Én ugyan 1972-ben születtem, 1986-ban tehát mindössze 14 éves voltam, de máig ható emlékem, milyen arccal mondogattuk egymás között a szüleimmel és a barátainkkal: „ez az utolsó magyar ballagás a Brassaiban”. Körül lehetett volna rajzolni a bánatunkat. Abban az évben vezették be ugyanis az első román kilencediket. Normális társadalomban persze semmi nem következett volna ebből, a zsarnokság céljai azonban nagyon is világosan látszottak: lassan-lassan két osztály lett volna az egyből, aztán három, amíg fokozatosan ki nem szorítják a magyar osztályokat, következésképpen a magyarokat az iskolából, a Brassai Sámuel Ipari Líceum felveszi ki tudja, kinek a nevét, és román iskolává lesz.

Mindez összeesküvés-elméletnek tűnik ma, de hát ma már a szürke utcákra, a kopott trolibuszokra is nehéz visszaemlékezni, s a melegvíz- vagy az áramszolgáltatás hiánya olyan jelenség, amelyet úgy mesélünk gyermekeinknek, mi, az apák, mint valami olyan élményt, melyet megtörténtekor nem volt könnyű megélni, mára viszont már széppé nemesedett, nem beszélve a jegyre adott mindenről. Akkor nem összeesküvés-elmélet volt, hanem egy borzalmas rendszer iszonyú, de kristálytiszta logikája.

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr777106853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása