Apamozsár - Egy kiáltvány továbbírása - Exkurzus Bretterről
Az 1932-ben született és 1977-ben elhunyt Bretter György éppen olyan eredeti és kivételes koponya és egyéniség volt, mint Székely János, csak ő demokratikusabban gyakorolta mindezeket, ha szabad ezt mondanom. Iskolát teremtett, tanítványai közé olyanok tartoztak és -nak, mint Ágoston Vilmos, Huszár Vilmos, Molnár Gusztáv, Szilágyi N. Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Egyed Péter. A Bretter és a tanítványok című interjúban (http://kellek.adatbank.transindex.ro/?cid=223) Molnár Gusztáv mestere két vonását emeli ki: iskolateremtő egyéniségét és beszélgető alkatát. „Sokkal kevésbé érdekelte a filozófia módszeres kifejtése, ő a filozófiát mint olyat akarta megéreztetni, vagyis megszerettetni, és erre bármilyen hallgatóság előtt képes volt. (…) A bevezetés a filozófiába volt a hivatása” – mondja Molnár. „Bretter, a görög” – olvassuk Törzsök Erika szellemes és találó megállapítását.
Ebből a görögségből, amennyire vissza lehet látni az időben, az következik, hogy Bretter beszélgető volt egy olyan korban és egy olyan térben, amely per definitionem nem kedvezett a beszélgetésnek. „…olyanfajta világnézeti többszólamúság működött az ő műhelyében, ami sehol máshol nem létezett. Ez a lényeg. Ő ezt nem egyszerűen csak tolerálta, hanem valahogy természetesnek tekintette.” Ebben a körben tehát vitatkozni is lehetett, sőt bizonyos értelemben kellett, hiszen a mester „varázslatos egyénisége” és szellemi alkata egyaránt támogatta a vitát – úgy vélte, vita nélkül nincs gondolkodás.
Bretter a rugalmas, nagyvonalú, ha tetszik, laza apa volt, akinek akár élesen ellent lehetett mondani (az interjúban erre is hangzik el történet), ő ezt nem úgy vette zokon (hiszen jól nyilván nem eshetett neki), hogy kizárta a bírálót a barátságából.
Szellemi habitusa logikusan vezetett egyrészt magához az esszé műfajához, másrészt a mitológiai esszéknek nevezett korpuszhoz. Hiszen mi más az esszé, ha nem a beszélgetés dinamikájának megőrzése írott formában? Nem arra célzok, hogy minden esszé írásképének tartalmaznia kell a dialógusjeleket, arra azonban feltétlenül, hogy mindegyik egy beszélgetés (és az önmagunkkal folytatott beszélgetés is az!) kanyargásának-kavargásának szellemi rajza. Megdönthetetlen igazságokból nem lehet esszét írni – ezért volt szüksége Bretternek, mint szintén Molnár Gusztáv mondja az idézett interjúban, „az élmény autentikusságára”; ezért van minden esszéírónak szüksége reá: a gondolatot csak az élmény forróságával együtt érzi hitelesnek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.