Vallomás

"...în creaţiile Tale mă fascinează sinceritatea dusă câte o dată la extreme." — írta az egyik bejegyzésemhez fűzött kommentjében az egyik jó olvasóm. Vagyis, hogy az én alkotásaimban az olykor szélsőséges őszinteség bűvöli el.

Hallom a szemrehányást a dicséretben, vagy tán csak azért gondolok erre, mert egyik színész barátom egyértelműen, bár kedvesen megbírált az őszinteségemért. Neki azt válaszoltam, hogy nincs lehetőségem III. Richárd, Versinyin, Biberach vagy bárki más bőrébe bújva elmondani a feszültségeimet. Ez azonban természetesen a válasznak csak az egyik, ráadásul a könnyebbik része.

A nehezebb, úgy gondolom, azzal kezdődik, hogy nem más ez az őszinteség, mint segélykiáltás. Ahogy az sem tud udvarias lenni, aki leugrik az első emeletről, és eltöri a lábát, vagy felvágja az ereit, előbb viszont telefonál a barátainak. Azt szeretné, ha valaki segítene rajta, miközben tisztában van vele, hogy nincs segítség. Ezért próbálok hinni Istenben, ezért hiszek Jézusban. Másfelől: ezért hiszek az együttérzésben, mert akik folyamatosan tönkreteszik az életemet, azok is emberek, gyakran szeretnivaló emberek, akik különféle borzalmakkal küszködnek. És ezért nem hiszek semmiféle kategorizálásban: túl sokszor láttam, hogy egy-egy címke mögött fájdalmak lélegeznek.

Aztán persze ugyanezért az igazságtalannak tűnő, de gyötrődésekből fakadó kritika, mellyel az előző nemzedéket illetem. Miközben küzdök a kategorizálás ellen, látom a jellemző vonásokat. Leszólják a diktatúrát, de visszasírják; kíméletlenségről prédikálnak, de maradnak a régi életükben; a tisztánlátást szorgalmazzák, de nem akarnak tisztán látni; tönkreteszik a gyermeküket, és a formákat ismételgetik, és régi fényképeket osztanak meg a hülyeséget súroló nosztalgiázással. Ugyanezért a hagyomány elleni lázadás: azt éltem meg, a hagyomány bezár, nem enged tovább; őrzi a zseniket, de rá se köp az eredetiségre, vagy megcibálja a fülét, mert nem nyakkendőben érkezett a kerti partira.

Aki pedig azt válaszolná, a Visszaforgatásban már elmondtam eleget, annak azt felelném: semmi sem változott.

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr918202014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása