Valamikor 1994-ben Kányádiéknál nekem rontott egy férfi, megölelt és megcsókolt, és azt mondta, nem fogom megbánni, hogy az apja rajongója lettem. Ipó László fia volt, akiről akkoriban nem sokat tudtam, ő azonban, mármint a fia, elcipelt bennünket, Kányádi Sándort és engem, az…

Az ember unatkozik, és hová menne? Könyvesboltba, persze. Egy ilyen unatkozás alkalmával találtam rá Daniel Pennac nagyszerű regényére, A karabélyos tündérre. Az unatkozás persze nem garancia semmire, most azonban szerencsém volt. Pennac tényleg remek könyvet írt, elég…

Úgy nekirontottam a fejemmel a parkolótáblának, hogy még az ihletem is fájt bele. Noémi soha nem ott megy, ahol kellene. Illetve nem soha, de nagyon gyakran nem. Én meg követem árkon-bokron, járdaszegélyen-sáncokon keresztül. Éppen a szemetet fizettük ki (egyáltalán nem is…