Nagyot nyeltem
Kállai Ferenc azt kérdezte egy Kossuth díjdöntésen, ki az a Senkálszky Endre? És Senkálszky Endre nem kapta meg a Kossuthot.
Nem tudom, igaz-e a történet, de igazabb már nem is lehetne. Akiről mi nem hallottunk, az nincsen; annak utána nézni sem érdemes. Mindenről senki nem hallhatott, ez a szemlélet viszont arról árulkodik, ő tudja, kiről kell hallani.
A tegnapi díjátadás után egy ismert irodalomtörténész megkérdezte a Facebookon, ugyan ki az a Farkas Árpád, ki az a Király László? Nem túlzás a Babérkoszorú-díj az esetükben? Bejegyzése nem volt arrogáns, de persze hozzátette, hogy az MMÁ-sokkal gyanakvó. Egy kommentelő részéről jött egy ócska poén, hogy ti. ha "őket" nem ismerik, akkor legalább ő, a kommentelő is megkaphatja egyszer.
Paternalista liberalizmus — ez jut eszembe. Amikor netán abban reménykedsz Kolozsvárt, Ungváron, Pozsonyban vagy Újvidéken, hogy megítélik a kettős állampolgárságot, töltöttkáposztás érvekkel lelegyintenek. Ha a jogtalan bánásmódra panaszkodsz, mely ott ér, ahol születtél, ásítoznak körülötted. Ha díjat kapsz, a kutya se hallott rólad, nem is akar hallani. Különben is, miért nem álltál a jó oldalra?!
A bejegyzést közzé tevő irodalomtörténész a posztmodern elmélet elismert kutatója. Innen is érdekes nézni a dolgot. Nincsenek nagy történetek, de a nagy történet Budapesten, legfeljebb Magyarországon íródik.
Nem a nevek az érdekesek, még csak nem is az események, hanem a mentalitás. Nemegyszer megírtam, hogy a kettős állampolgárság körüli jogi érveket megérteném, azt, hogy politikai célok szolgálatába állítják, szánalmasnak érzem. Nemegyszer megírtam azt is, hogy a mai magyar kormány nagy mellényével, klientúra iránti szomjával, házi festőket, írókat és színigazgatókat kinevelő óvodájával, menekültellenességével nagyon ellenszenves.
Most azonban nem erről van szó. Hanem arról, hogy akarja-e tudni a magyarországi baloldal, hogy ki az az író, aki Sepsiszentgyörgyön vagy Kolozsváron alkot, és aki nem ma kezdte a pályáját, hanem tegnapelőtt, és még remek verseket is írt. Akarja-e tudni, hogy ki az, vagy csak dekrétumokat küldözget neki arról, mibe illendő belépnie, és mibe nem. Törekvése is van-e, empátiája, vagy csak igényei, persze a legmagasabb hőfokon.
Én egy jó kedélyű ember vagyok, de tegnap nagyot kellett nyelnem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.