Gyermekcsengő - reflexiók a nevelésről

Egyetlenegyszer vertem rá a lyányom kezére, amikor totyogó korában folyton bedugta a pracliját a bilibe.

• Tovább olvasom »

Valaminek kell lennie - Babiczky Tibor kötetéről

"Sérült gerincű fák", "szélütötte fák", "gerincferdüléses fák." A természet beteg, akárcsak a világ és a versek beszélője. Ez a fájdalom azonban nincs túlkiabálva, a versek nem gazsulálnak, nem alkudoznak az olvasó rokonszenvére. Tőmondatos, pontos sorok, kijelentések, szürke hangulat. "A lámpatestek megtelnek / sötéttel, és felöklendezik / az éjszakát. Még csak fél öt van." (Fázis, nulla, föld — 32.)

• Tovább olvasom »

Nagy plakátok rajzolója - Hodgyai Istvánról

Én már csak a plakátjaiért is elmennék az előadásokra. Mindig azt veszi észre, ami a legfontosabb, azt emeli ki, de nem tanárosan, nem szájbarágósan, hanem éppen úgy, hogy a néző meglepődjön rajta: hiszen ez a legfontosabb tényleg!

• Tovább olvasom »