Ad notam Liviu Antonesei: Győzködő rigmus (Cântec de înduplecare)

Ahol az ő szakadéka, szomj se gyötör, éhség se, nincs sem szirt, sem éles szikla — iguána vágyott titka.   Amikor a csöcsöd buggyan, a kozmosz is beleroggyan — s amikor a segged villan, Liviu keménye se csillan.   Ha az arcodat meglátom, lelkemet égeti…

• Tovább olvasom »

Ad notam Liviu Antonesei: Chanson d'amour

Aranyszemű leány, szerelmem, dús, buja selymed átölel — egész diadal-bika-kedvem szakadékod fényébe szel.   Egy véghetetlen oda-vissza, kápráztató vad küzdelem, selymes...a harcot issza, bimbóból virág lett velem.   És szám a meleg csecseden ezer új félelmet…

• Tovább olvasom »

Ad notam Liviu Antonesei: Sétadalocska (Cântecel de plimbare)

Szűk utcákban úgy ficánkolsz, Lobogó lesz a szoknyádból. A segged egy picit följebb, Elgondolkodtat egy csöpp/et,   A segged s a szakadékod, De nekem való hajlékod!   Gesztenyefák alatt lépkedsz, Könnyen elhagysz minden évet, Ahogy a segged hullámzik, Cigim…

• Tovább olvasom »