A nem szimpla kert

A Szimpla Kert csak nevében, ámde sehogy másképp nem szimpla. Vagy csak akkor, ha rettentő könnyelműséggel kezeljük a dolgokat: bemegyünk, berúgunk, brúgunk, kész.  Ha nem így, akkor viszont bonyolultabb egy fokkal − olyan, mint egy érzéki lumpenlabirintus.…

• Tovább olvasom »

Forog a remény virága

Elmélkedés a szemétről című esszéjében Gabriel Liiceanu Bukarestet (és metaforikusan egész Romániát) a szemét városának/országának nevezi, ahol a "kint"-et a senki földjének tekintik, így aztán kontroll nélkül öntik oda a moslékjukat, végzik oda a dolgukat a lakók.…

• Tovább olvasom »

Kihelyezett agyak

Nem sokat értek a mellékelt hírből, de annyit mégis, hogy a magyarok jók fizikából. Én ugyan soha nem értettem, hogyan lehet lelkesedni amperekért és méterpersecundumokért, de az élet egyik pikáns paradoxonja és a kultúra egyik nem kevésbé pikáns problémája az, hogyan tudunk…

• Tovább olvasom »