Ad notam Mircea Dinescu: A kalandozó balladája (Balada celui plecat)

Szerettem én rút okosakat, és üresfejű szépségeket, csak a legelső szerelmemet nem szerettem — nem várt meg, elszaladt.   Az angyal, mint a töredezett köröm húsomba mart: születésemkor ülték a toromat, s a halálomra küldték a gólyát: kelepeljen az…

• Tovább olvasom »

Ad notam Mircea Dinescu: Fiatalságom, asszonyom... (Sunt tânăr, Doamnă)

Fiatalságom, asszonyom, a bor betéve fújja, s szemem, a rab, cipeli véremben a szüzet, hogy lehetnék most ismét gyerekké vakulva, mikor húsom virul s észben tart minden tüzet.   Fiatalságom, asszonyom, megtanította mégis, hogy zuhan vissza egyensúlyba az álom, de ha…

• Tovább olvasom »

Ad notam Sötét sötét mindenütt (Nu-i lumină nicări)

Sötét sötét mindenütt Mind lehunyták a szemük Csak a kedves babámná Lámpa ég az ablakán. Gondoltam, elmegyek hozza S az út a halált eehozza Hogy tegyen a koporsóba Istennel egy fehér gyócsba Koporsó nedves deckája A halál keres hiába Szerelem sem visz a…

• Tovább olvasom »
süti beállítások módosítása