Ad notam Fabian Anton: Csipkeverők I. (Dantelarii I.)

Még egy napom van, vajon most még verhetek csipkét, bukfencezhetek, sókertekben árnyakba gabalyodnék, és dérhintókat felnyergelhetek,   egy verssorommal megállíthatom egy lila lélek pillantásait, írhatok-e, mint könnyed fájdalom, ahogy a deszkába a szög…

• Tovább olvasom »

Ad notam Átváltozások (Alexandru Andrițoiu: Metamorfoze)

Számold az éveket, a fákat a parkban, melyben — istenem! —  mikor megcsókoltam a vállad szárnyakká vált a szerelem.   A találóst bátran megoldom: ujjadat csók fonja körül, ha csókom ért azon az ujjon, máris a gyűrűnek örült.   Az idők harcait az…

• Tovább olvasom »

Ad notam Mircea Dinescu: A lámpaoltás dala (Cîntec de lampă stinsă)

A börtönöket végre megnyitották, de nem lépett ki senki az utcára, az álmok néhányukat meggyilkolták, vagy beépültek a börtön falába. A földből most már semmi nem lehet, sem templom, sem lobogó semmiképp, az egyik legyint és semmit nem szeret, a másik a küszöbbe…

• Tovább olvasom »