Kávészonett - Csedő Zolinak, ki engem virtuális múzsákkal bár, de kecsegtet

Iszom a kávét, furcsa lé, végzetfeketén illatoz, mikor megyek Isten elé, engem be mikor csillagoz, közben zúg az adrenalin, fényes kanálon fut a gőz, abbahagyom melankolim, verset olvasok grásziőz, és eljön már a kicsi ősz, bennem a kávé elidőz, úgy kavargatja…

• Tovább olvasom »
süti beállítások módosítása