Egymás vállán röhögve

A lyányom aggasztóan viselkedik. Hétvégén nagy lelkesen nekiáll gyümölcssalátát készíteni, de még az egyik kivit sem pucolja meg teljesen, máris abbahagyja. Kedden teát akar főzni, nagy lendülettel vizet tesz a kályhára, megkér, vegyem le a filtereket. Közben térülünk-fordulunk, a víz elfő, a tüzet eloltja valaki, a filterek ott állnak a semmiben.

Nem elég kitartó, mindig mondom...

A nevetésben és a kacagásban viszont rendkívül alapos. Elviszem a Chioggiai csetepatéra, időnként egymás vállára zuhanva röhögünk, főleg, amikor Kalaf áriáját éneklik el a szatmáriak. Keresztes Attila remekül érzi és kezeli a humort, a színészek pedig értik, mit akar és hogyan. A lyányom meg szerelmes az egyik színészbe (a nevét nem mondom meg, az ember sohasem tudhatja), ahogy bejön, Ágota máris fetreng. De fetrengek én is, pedig én kifejezetten nem a férfiakhoz vonzódom.

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr382709363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ahogy olvasom visszafelé a bejegyzéseket az archivumban annál jobban tetszenek, olyan jót szórakoztam az 'Egymás vállán röhögve'utolsó két mondatán, nagyon jó, komolyan.
@Emsi: Köszönöm szépen, a lyányom mindig megihlet.:)