A halhatatlan esőkabát

Olyan szomorú lettem, amikor meghalt Columbo. Ilyenkor derül ki, mire jók a könyvek. Másik kedvencemet, aki szintén nem a zsenialitásával és a szeszélyeivel nyomozott, mint Sherlock Holmes és Poirot, hanem az emberismeretével és a pipájával (Columbo meg, mondanom sem kell, az előbbivel és az esőkabátjával), de Maigret-t eljátszotta Jean Gabin és Bruno Cremer, Michael Gambon és Heinz Rühmann – Gambon kivételével halottak, de Maigret él, mert nem az ő testükben lakozott. 

Columbo azonban halott, végérvényesen. Bizonyára folytatni fogják (majd' azt írtam, elfolytatják), de nem tudom elképzelni, hogy valaha is újjászülessen. Több eset nem születik, többé nem fordul vissza az ajtóból a kimerült gyilkos végső kétségbeesésére, többé nem süt rántottát, nem keres sót a főtt tojáshoz, nem turkál a szemétben pisztoly vagy egér után kutakodva. Nem mondja többé, "asszonyom, az én dolgom nem az ítélkezés, az én dolgom az, hogy kiderítsem, ki a gyilkos." Őt már csak filmmúzeumban láthatjuk vagy DVD-n, vagy ha elővesszük az emlékeinket.

Őket viszont bármikor elővehetjük. Kedves Columbo, van itt még valami...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr853079084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A ballonkabát nem esőkabát.
Sőt: az "esőkabát" szót nem is igen használjuk errefelé. Esőköpeny.
Na jó, Katona Gyuri kérésére leírom, hogy az előző két kommentet nem ő írta. Hanem Veress Zsuzsa, elvakult Columbo-rajongó és nyelvészeti kekeckedő.