Az autonómia mint lehetetlenség
Múlt héten Kézdivásárhelyen jártunk, ott töltöttük a szabadság egy részét. Szombaton este, utolsó lehetséges alvásunk éjjelén egy szomszéd állat este héttől éjfélig vágta a fát vagy bőgette a motorbiciklijét vagy mit csinált –a lényeg, hogy sem tévézni, sem aludni nem lehetett.
Tizenegykor reménykedve kinéztem: most, biztattam magam, most tör elő egy mérges székely valamelyik tömbházból, nekiront a motoros ház kapujának, szentségel és... És nem történt semmi, semmi a világon.
Kiábrándultam az autonómiából...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.