Milyen az ember?

Furcsa fószer ez! Mintha csak az lenne normális, aki olyan számú cipőt visel, mint ő – mondja Barsini, a festő és gyilkos Columbónak az egyik felesége élettársáról. Régóta kísért ez a mondat: valahányszor valaki magabiztosan kijelenti, milyen "az" ember, "a" férfi, "a" nő, "a" magyar, óhatatlanul és menthetetlenül eszembe jut. 

Persze, mindig vannak olyan sajátosságok-folyamatok-jelenségek, amelyek általánosíthatók, de már ez a mondat is azt jelzi, hogy vannak viszont olyanok is, amelyek kilógnak a sorból. 

Egy olyan ember, aki három feleséggel él és az egyiket megöli, nyilván nem olyan cipőt húz, mint az a másik, aki a három közül csak eggyel élt és azt az egyet siratja. De ez, a tisztességes és hűséges, éppen folttalansága miatt soha nem kapná el a gyilkost. Columbo is tisztességes és hűséges, de a fantáziájában mégiscsak ott rejlik mindaz, amitől gyilkos lehetne, ha engedné.

Nem akarok gyilkos lenni. De a kísértést akkor érzem a leginkább, amikor valaki elkezd egy olyan mondatot, amely arról szól, rendkívüli egyértelműséggel és határozottsággal, hogy milyen az ember. Mert azt csak én tudom igazán!

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr563129391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.