A szőnyeges liberalizmus

Van Magyarországon és sajnos, Erdélyben is egyfajta erőszakosan amnéziás liberalizmus, amely nemcsak elfelejti a múltat, hanem mindenkivel el akarja feledtetni. Régóta gondolkodom ezen, a népszavazás óta legalábbis, s újabban az Alföldi Róbert-Kempinsky szálloda-féle ügy miatt töprengtem el fölötte. Miért kell ezen borongani?, kérdezték többen is írásban, de voltak persze sprődebb kifakadások is, melyek a provinciális marhákról szóltak, akik nem szégyellnek fájdalomkodni. Nem tőlem és nem rólam, de mégiscsak tőlem és rólam.

Mintha azért vontak volna felelősségre, mert nem vagyok képes feledni, hogy a dédnagyapám házát a román kommunisták rombolták a földig, vagy hogy a nagyszüleim legszörnyűbb élménye a román bevonulás volt.

Nem vagyok én egy lelkesen könnyes múltbarévedő, ezeket az emlékeket is próbálom józanul kezelni. De már ne is kezeljem őket, ne is gondoljak arra, mit szólna a nagyanyám valamihez? Valamiféle acsarkodó szabadgondolkodás (!) nevében feledjem el mindazt, ami voltam?

És ami vagyok, azt is. Mert Kolozsváron élek, és látom-hallom, hogy nem halasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy bosszantsanak. Nyilván a román társadalom egyik s talán szűkebb rétegéről van szó. De ha ezekről beszélgetek egy románnal, vagy ezekről látok egy tévéműsort (a Mátyás szobor táblájáról, a magyar nyelvű földrajz és történelem oktatásról stb.), kevesen mondják határozottan, hogy ez nem helyes, ez marhaság, illetve, hogy miért ne tanulhatnák a magyar gyermekek magyarul ezeket a tantárgyakat?

Nekik is van múltjuk, nekik is vannak sérelmeik, ezt is értem. Az amnéziás liberalizmus azonban, miközben úgy tesz, mintha nagyvonalúan értené őket is, meg engem is, valójában azt várja el, hogy ne is gondoljak a fájdalomra. Úgy kezeljem, hogy feledkezzem meg róla. Ne kezeljem. Mit kell ezen kezelni??

Liberalizmusnak nevezi magát, de valójában ideges és türelmetlen. A problémákkal nem szembenézni akar, hanem a szőnyeg alá seperni őket. Az egyik oldal úgy tesz, mintha a múlt csupa dicsőség lenne, a másik úgy, mintha csupa egymás keblére borulás. De a szőnyeget mindkettő felemeli.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr963228832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Válasz a <a href=http://szabadter.wordpress.com/2011/09/19/liberalisporolo-avagy-a-felejtes-ellen-valo-orvossag/&gt;Szabadtéren</a>. Lehet porolni a liberális szőnyeget!
Ez a poszt számomra egyfajta fingreszelés, de az is lehet, hogy csak nem vagyok bölcsész-filozófus-hasonló és nem értem.
A válaszpont sokkal emészthetőbb számomra és nagyjából egyet is értek vele.
@Talon Karrde: Istenem, kinek a pap, kinek a papné...:)
@kesztió: Köszönöm a hozzászólást, válasz a facebook-on.:)
@Ivan Karamazov:
@kesztió:
Javaslom, hogy kesztió SMS-ben válaszoljon, hogy bővítsétek a kommunikációs csatornák számát.