Miccsezik az öregúr

Barátnőm nagypapáját gyakran látom. Igazi úriember, ragyogó cipő, nyakkendő, kalap. Vasárnap hová menjen egy ilyen öregúr? Hát a templomba, persze.

Legutóbb is elment, de nem jött haza a megadott időre. Holott az öregúrra persze úgy vigyáznak, mint egy gyermekre. Hol lehet a nagytata?, töprengett barátnőm kétségbeesetten. Felhívta a mentőt, fel a rendőrséget, semmi. Nagytata, hol vagy?!

Végre, nagy késéssel, szégyenkezve megérkezett az öregúr. Kiderült, egy másik öreggel beült egy sörre és néhány miccsre. Hát miért ne ülhetett volna be?, kérdezte, látván, hogy most mégsem fog kikapni. Méghozzá egy barátjával, akivel majd' száz éve ismerik egymást és Kolozsvárt. Senki jobbal nem lehetett volna miccsezni. Ráadásul a sör is jó volt.

Egyébként nem szabad megöregedni. Azt hallotta, az öregség nem is olyan laza állapot...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr743330532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.