Ahogy könnyű

 Úgy odabújt hozzám négy nebuló, hogy egy bánat sem maradt a szívemben. A kiscsoport vendégeként jártam az óvodában, ahová az óvónő, egykori tanítványom hívott. Mondogattam ezt-azt, beszélgettem velük, még fel is olvastam néhány gyerekversemet, de a lényeg ők voltak, az elevenen kíváncsiak, akik hálistennek még nem lehettek jólneveltek, következésképpen nem lehettek szemtelenek sem, azt mutatták meg, amit meg akartak, s ezért még nagyobb öröm, hogy hirtelen felállt az egyik, talán Dóri, odaszaladt hozzám és átkarolt, aztán Sári, és a harmadik, aztán a negyedik... 

Aztán ment tovább az élet, de már könnyebben mehetett.

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr103405578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.