Ad notam A házikónkban mennyit voltunk csintalan (Căsuța noastră cuibușor de nebunii)
Hogy légy a kis feleségem,
semmi sem volt drága nékem,
kiabáltam eleget;
mint egy szegfű a cserépben,
nőtt szerelmünk nyáron-télen,
míg elhagytál engemet.
A házikónkban
mennyit voltunk csintalan,
gyere vissza, tim-tatam,
a házikónkban,
első csókunk ott esett,
a vágy csak érted piheg.
Egy gyöngysorért messze mentél,
rossz utak vándora lettél,
soha nem bántottalak;
itt hagytad a boldogságom:
vágy tép szét a közös ágyon,
szívemben szúr a salak.
A házikónkban
mennyit voltunk csintalan,
gyere vissza, tim-tatam,
a házikónkban,
első csókunk ott esett,
a vágy csak érted piheg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.