Ad notam Mircea Dinescu: A kalandozó balladája (Balada celui plecat)

Szerettem én rút okosakat,

és üresfejű szépségeket,

csak a legelső szerelmemet

nem szerettem — nem várt meg, elszaladt.

 

Az angyal, mint a töredezett köröm

húsomba mart: születésemkor ülték

a toromat, s a halálomra küldték

a gólyát: kelepeljen az öröm.

 

A napok tengődnek, akár az évek,

s az évek — napszámosok a farmokon.

Cigány minden ősöm s a sok rokon,

távcsővel spermámat megnéztétek.

 

Haggyá má el! Hisz széltében-hosszában

vadásztatok rám, míg kalandoztam.

Most is nevetek, hazatérve, holtan,

hogy elbújtam a nagy vándorlásban.

 

http://www.poezie.ro/index.php/poetry/66781/Balada_celui_plecat

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr906643801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása