Még egyszer a Nagy Lovagkeresztesről

Úgy látszik, az EMI úgy gondolja, ha valaki "egy Kárpát-medencei összmagyar nemzetben gondolkodott és cselekedett", akkor már mindegy, mit gondol egyébként. Szerintem viszont nagyon nem így van.

Szerintem ugyanis a gyűlölet nem szeretet, és sehogy sem válhat szeretetté. Az irigység nem nagyvonalúság, és sehogy sem válhat azzá. Aki olyan gyűlöletet és irigységet érez, mint a Nagy Lovagkeresztes (lassan egyedül lesz, hát igazán naggyá válik), annak a szeretete és nagyvonalúsága nem hiteles. A közleményben emlegetett kettős állampolgárság ügye többek között az irigységen bukott meg, de nem szabhatjuk meg azoknak a körét, akikkel szemben az irigység már nem annak számít. Főleg akkor nem, ha mint NL, rendkívül kereszténynek véljük magunkat. 

Aki gyilkosságra buzdít, az sem lehet keresztény, márpedig NL igenis gyilkosságra buzdít. Nem idézem a passzusokat, mert felfordul a gyomrom, és különben is tele van velük a net. Az, hogy valaki antiszemita, nem azon múlik, hogy más azt mondja, nem is antiszemita, hanem azon, amit ő maga mondott és mond.

Éppen ezért a keresztek visszaadása nem "politikai műhiszti", hanem nagyon is indokolt emberi felháborodás. És ezt, az emberit, nem lehet elválasztani a magyartól. Nem az a magyar, aki mindenki mást halálosan gyűlöl. Nem is értem, miért kell ezt magyarázni.

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr9911689773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása