Néhány szó rólunk. A választások margójára

A választások előtti hetekben azon kaptam magam, hogy aggódom a romániai magyar parlamenti képviseletért. Az alábbi írásban ezt az aggodalmat próbálom megmagyarázni, és közben elmondom azt is, amit a képviseletről, az RMDSZ-ről, és rólunk, romániai magyarokról gondolok.

Az első probléma talán éppen ez: miért azonosítom az erdélyi magyar képviseletet az RMDSZ-szel? Egyrészt természetesen történelmi okokból. Az RMDSZ bimbózó férfiúságom idején alakult (1990-ben érettségiztem), reményeimmel egyidős, idősebb, mint a romániai magyar ellenzéki pártok, következésképpen több eredménye lehet (és szerintem van is). Másrészt azért, mert az, amit mond vagy amit mondanak róla (ezt a kurziválást a későbbiekben még kibontom), legalábbis a románokkal való viszonyban, közel áll ahhoz, ahogy én látom ezt a kérdést.

Ezzel máris a gubanc közepében vagyunk. Én fokozatosan leépítettem magamban a Nagy Magyarországról való nosztalgiázást, élni szeretnék, nem túlélni, itt szeretnék élni, és amíg itt élek, addig nem szeretnék egy párhuzamos társadalom tagja lenni, amely nem létező fölényének ormairól megvetésével sújtja a románokat, és a Romániában-levést valamiféle átmeneti állapotnak tekinti. A nagyszüleimnél jobban senkit nem szerettem, ebben a kérdésben azonban már életükben sem értettem egyet velük. Az 1990 utáni történések pedig éppen abban erősítettek meg, hogy a fölény cseppet sem valós, és persze abban, hogy már ez a látásmód (jó tanulók—osztály hülyéi) sem vezet semmire semmilyen emberi viszonyban.

Ezért kurziváltam az imént. Mert irályában az RMDSZ valóban mérsékelt, ellenfelei így gyalázzák, de ha figyelmesen hallgattuk a vezető politikusokat, végig "magyar emberekről", "magyarok gondjairól", "a magyarság győzelméről" és egyebekről beszéltek, és csak az udvariasság kedvéért integrálták nyelvükbe olykor a románokat és a más nemzetiségűeket is. "Prioritás a magyar—román viszony rendezése", mondja Antal Árpád, de aztán kiderül, ezt úgy érti, a románok értsék már meg, hogy erdélyi magyarok is élnek közöttük, holott elég egy felületes pillantást vetni a világra, hogy kiderüljön, az erdélyi magyarok sem értik jobban ugyanezt. Nem kölcsönös, hanem kiszolgáló viszonyrendezésről van szó tehát, ahol az osztály hülyéje végre megérti, hogy mi a helyes.

Ezzel nem kívánom bagatellizálni a valós és mély sérelmeket (a DNA túlkapásait, egyes román politikusok és műsorvezetők gyalázatos megjegyzéseit, a restitúció körüli bonyodalmakat, a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét stb.), sem a létező román államnacionalizmust. Ha ilyen-olyan feladataim miatt Bukarestbe utazom, nagyon jól látom, mennyire csak a szavak szintjén működik a nagyvonalúság, mennyire merevek az identitás határai. Ezért gondolom úgy, hogy ebben az országban pillanatnyilag (és ez a pillanat régóta tart, és sokáig elhúzódhat) kizárólag erős magyar parlamenti képviselettel lehet elérni bizonyos dolgokat a magyarok számára, és ha ez megszűnik, a kutya sem ugat utánunk. Úgy látom, az RMDSZ-nek ebben az ollóban kell politizálnia: ott lenni a hatalom közelében, "mérsékelten" viselkedni, ugyanakkor magyarosan keménykedni a választók egy része és a jelenlegi magyar kormány kedvéért. A választók egy másik része el sem tudja képzelni, hogy a szövetség ne legyen kormányon, és hogy ezért létezne túl nagy ár.

A másik olló, melyről többször írtam: a szórvány és a Székelyföld problémája. Régenben más magyarnak lenni, mint Kézdivásárhelyen, Temesváron, mint Sepsiszentgyörgyön, Zilahon, mint Székelyudvarhelyen. Mások a problémák, mások az érzékenységek, más a magyarság kedélye. Ami itt kevésnek tűnik, amott nagyon soknak, és ezt a kettősséget nehéz kezelni. Hozzáteszem, hogy tényleg nagyon sok minden történt annak érdekében, hogy egy magyar éppen olyan jogokkal rendelkezzen, mint egy román, és vannak hiányosságok, melyek egy románt éppúgy érintenek, mint egy szászt vagy egy romát.

A harmadik feszültség aközött húzódik, amit újratervezésnek neveznek, és amit én érzékelek belőle. Úgy látom, hogy bár az újratervezés valóban ajánlott értelmes és fiatal személyiségeket, strukturálisan az RMDSZ nem újult meg. A filozófiája ugyanolyan maradt, továbbra is a "kijárós politikára" esküszik, és bár ez részben jogosult, részben azonban idejétmúlt és kevéssé kreatív.

Túl sokat beszélek az RMDSZ-ről? De hát az RMDSZ a romániai magyar társadalom kicsiben, a maga megoldatlanságaival, fóbiáival, komplexusaival. Sokkal rugalmasabbaknak kell lennünk, a magunk részéről is elkezdenünk a magyar—román viszony rendezését, mert ez egy dinamikus folyamat, nem egy olyan helyzet, melyben az egyik fél bűnbánó módon a másikhoz sündörög, úgy lépnünk fel, hogy elhiggyék rólunk, nem éppen olyan kizárólagosak és konzervatívak vagyunk, mint azok, akiket ilyeneknek nevezünk. És nem mellesleg meg kellene értenünk, hogy nemcsak magyarok vagyunk: mindannyiunknak szükségünk van egy jól működő szociális hálóra, méltányosságra, levegőre, ihletadó környezetre; és hogy a gőg nemcsak akkor gőg, ha velünk szemben használják, hanem akkor is, ha mi használjuk másokkal szemben.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr8812043071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása