Parázz, fabula! - a Váróterem Projekt előadásáról

Tegnap a KISZTen (Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozója) zsűriztem, és láttam a Váróterem Projekt Parafabuláját. Mást is láttam persze, de arról máskor — most csak erről a fergeteges produkcióról szeretnék beszélni.

Mert valóban: néhány tárgyból, teaszűrőből, vécékeféből, plédlepelből, ollókból és pazar ötletekből Rumi László és a társulat csodálatos előadást alkotott: mait és tegnapit, heltaigáspárost és várótermeset. A kék pléd a patak, melynek egyik partján a farkas, a másikon a bárány iszik; a borospalack a farkas nyaka, melyen megakadt a csont, vagyis beszorult a dugó; a két féltégla az izomagyú oroszlán szétnyíló száját szimbolizálja, a banán a sajtot a holló csőréből; a "bă" a bárány beejére és a be igekötőre rímel; a mára kikopott szavak értelmét megkérdezik egymástól stb. 

Látszik egyébként, hogy a produkció egy bábrendező és egy alternatív csapat előadása: látják a tárgyak lelkét, és rugalmasabbak a dolgok természete szerint kényelmesebb kőszínházasoknál. Manapság persze a kőszínház is gyakran laskaszűrősködik, de mindig érződik, amint teljes erejéből próbál laza lenni. Bertóti Johanna, Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente és Udvari Tímea viszont nem próbál.

Az ökröt meg is fejik annak rendje és módja szerint.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr216925087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása