Egy gyűlölet természetrajza — Jókairól és édesanyámról
Hogy gyűlöltem én ezt a Jókait.
• Tovább olvasom »
Nyílt távirat Krasznahorkai Lászlóhoz
Tisztelt Krasznahorkai László!
Sajnos, ellent kell mondanom Önnek: Magyarországon igenis van remény! Elvégre a legkomolyabb fők vitatkoznak arról, hogyan lehetne kilábalni a... de hát befejezni sem tudom a mondatot, hiszen az is vita tárgya, amit ide kellene írnom. Mondhatnám tehát, Magyarországon kizárólag remény van, amennyiben abban talán még megegyeznek a kiábrándultak — holott ők is kik, és miből ábrándultak ki, ha szabadulni nem akarnak, vagy mindegyik másként képzeli? — , hogy a remény ugyanazt jelenti: a ki-t.
Könczey Elemér karikatúrája
Mert hogy miből ki, és hogyan, afölött már elkeseredett viták dúlnak, s a reménytelenség annyira árnyalódott, hogy már az sincsen, hiszen mindenki mást ért alatta. A Sátántangó semmi ahhoz a vitustánchoz képest, amit most járnak annyian, hogy az ember már nem is érti, mi is reménytelen, ha még mindig járják?! Megváltó nincs, Sátán sincsen, bár sokan vizionálják, de aztán olyan szépen elmagyarázzák, hogy élnek, ahogy lehet, hogy nem lehet érteni, ugyan mitől nem tudnak?!
Ha viszont reménytelenség nincs, akkor remény sincsen — ebben az értelemben valóban igaza van, és kalapot emelek az éleslátása előtt.
Elkeseredés és árnyalás - a magyarországi állapotokról
Azon tűnődöm, vajon mikor változott meg annyira a diktatúra és a forradalom értelmezése Magyarországon, hogy már hónapok óta azt kell bizonygatnom közelebbi és távolabbi barátaimnak, hogy két malomban őrölünk. Ők ugyanis, sokan közülük, folyamatosan Magyar Péter nyilatkozatait és gesztusait vizsgálják, én pedig azt állítom, hogy aki vizsgálódik, az nem kétségbeesett. Az egyik nagyszerű ember ma is azzal kezdte a hozzászólását: "nagy szurkolója vagyok a rendszerváltásnak, de..." Ezt a de-t kellene megértenem.
• Tovább olvasom »