Kérdések bűn és bocsánat körül
"Szemerkélő esőben sétáltam és, hosszú idő óta először, Tallián László jutott eszembe. Tallián velem együtt raboskodott Recsken. Rabtársamnak mégsem nevezhetem, mert kápó volt. Mindent elkövetett, hogy agyondolgoztasson bennünket, ugyanis Nagy László, az ÁVO politikai tisztje megígérte a kápóknak: szabadon engedik őket, mihelyt kipusztítottak mindnyájunkat. Tallián különlegesen gyűlölt, mert esténként előadásokat tartottam rabtársaimnak és folyton feljelentett az ÁVO-nak: `Semmit sem dolgozik de nagyon sokat beszél.` Ezért fogda, verés és gúzsbakötés járt.
Egy gyűlölet természetrajza — Jókairól és édesanyámról
Hogy gyűlöltem én ezt a Jókait.
• Tovább olvasom »Nyílt távirat Krasznahorkai Lászlóhoz
Tisztelt Krasznahorkai László!
Sajnos, ellent kell mondanom Önnek: Magyarországon igenis van remény! Elvégre a legkomolyabb fők vitatkoznak arról, hogyan lehetne kilábalni a... de hát befejezni sem tudom a mondatot, hiszen az is vita tárgya, amit ide kellene írnom. Mondhatnám tehát, Magyarországon kizárólag remény van, amennyiben abban talán még megegyeznek a kiábrándultak — holott ők is kik, és miből ábrándultak ki, ha szabadulni nem akarnak, vagy mindegyik másként képzeli? — , hogy a remény ugyanazt jelenti: a ki-t.
Könczey Elemér karikatúrája
Mert hogy miből ki, és hogyan, afölött már elkeseredett viták dúlnak, s a reménytelenség annyira árnyalódott, hogy már az sincsen, hiszen mindenki mást ért alatta. A Sátántangó semmi ahhoz a vitustánchoz képest, amit most járnak annyian, hogy az ember már nem is érti, mi is reménytelen, ha még mindig járják?! Megváltó nincs, Sátán sincsen, bár sokan vizionálják, de aztán olyan szépen elmagyarázzák, hogy élnek, ahogy lehet, hogy nem lehet érteni, ugyan mitől nem tudnak?!
Ha viszont reménytelenség nincs, akkor remény sincsen — ebben az értelemben valóban igaza van, és kalapot emelek az éleslátása előtt.