Leves ohne lényeg
Az én átkom a köménymagleves, legalábbis az egyik, mindenesetre a legkitartóbban csap le rám. Első bukásomat megírtam már e blog rendszergazdája társának virtuális oldalán, az Égigérő paszulyon, a második alább következik.
Lyányom valami gyomorvírussal küszködik, kitalálom hát, hogy a nyár ellenére köménymaglevest főzök neki. Diétás, egészséges leves az, neki hát! Bekavarom a rántást, felöntöm vízzel, megpaprikázom, beleteszem a fej hagymát, sóval ízesítem — gyönyörű!!! Aztán leülök tévézni, kijövök, amikor fő, megkóstolom — ízvarázs!!!
És ahogy ott nyomoz Gibbs különleges ügynök, akkor jut eszembe: no de hol a köménymag a köménymaglevesből??? Felállok, beleszórom, aztán megint felfőzöm.
Húsz év múlva jó feleség leszek...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.