Amikor huszonöt éve olvastam A B oldalt, nem a szerkezete bűvölt el, pedig az is elbűvölő. Úgy megyünk végig a fiatalkor napjain napszakonként, hogy közben a különféle helyszíneken is, a Frankelen, a Bartókon, Szentjánospusztán, Erdélyen, aztán az Appendixen, ami nem helyszín, de remek. Árad az élet…

Diósyné — mondja Herczeg Ákos Lédáról, és ezzel bevezet bennünket monográfiája tárgyába. Azt hiszem, az egész szakirodalomban nincs, aki ilyen hűvösen nevezte volna Ady Endre első jelentős szerelmét, ennyire sebész-szemmel tekintett volna rá.

"Meg kell ölelnünk Szőcs Arturt. Nagy művész" — hallom az előadás végén, miközben kifelé megyünk a nézőtérről. És valóban az, ezt meg kell adni. Már egyszerűen az, hogy előadást akarjon rendezni egy ilyen vizes, tompa, semmilyen darabból, mint a Feketeszárú cseresznye! Hunyady Sándor mindig többet…