A börtönöket végre megnyitották, de nem lépett ki senki az utcára, az álmok néhányukat meggyilkolták, vagy beépültek a börtön falába. A földből most már semmi nem lehet, sem templom, sem lobogó semmiképp, az egyik legyint és semmit nem szeret, a másik a küszöbbe…

Szerettem én rút okosakat, és üresfejű szépségeket, csak a legelső szerelmemet nem szerettem — nem várt meg, elszaladt.   Az angyal, mint a töredezett köröm húsomba mart: születésemkor ülték a toromat, s a halálomra küldték a gólyát: kelepeljen az…

Fiatalságom, asszonyom, a bor betéve fújja, s szemem, a rab, cipeli véremben a szüzet, hogy lehetnék most ismét gyerekké vakulva, mikor húsom virul s észben tart minden tüzet.   Fiatalságom, asszonyom, megtanította mégis, hogy zuhan vissza egyensúlyba az álom, de ha…