"Álldogálok ott még egy darabig, azután kiszédelgek az esőre, járom Cleveland utcáit, bámulom a házakat, ide-oda bemegyek, senki sem kérdi, mit akarok, ne is kérdezzék, hiszen nem akarok semmit azon kívül, hogy vagyok és járkálok és esik az eső." (125.) Az ilyen mondatokért lehet szeretni Zalán…

Váradról utazom haza, illetve hát zötyögök egy olyan vonaton, melynek állaga és zsúfoltsága régi szép gyerekkoromat idézi, azaz az 1990 előtti esztendőket. Koszos, büdös, nyúlós, Temesvár és Iași között közlekedik.  Ráadásul fáradt vagyok, éjjel kettőkor…

"A gofri vaníliás?", kérdezem minden lehető udvariasságommal ma reggel a szálló vendéglőjében. A felszolgálóhölgy megbotránkozva rám néz, aztán: "Ne haragudjon, nem kóstoltam meg", válaszolja, mint egy gőgös komornyik egy Wodehouse-regényben; a kontextusnak azonban, fájdalom!,…