1989 után azt hittem, minden egyértelmű lesz: a besúgók balra állnak, azok viszont, akik nem szolgálták ki a rendszert, jobbra. Gyermek voltam még, akkor érettségiztem.

Amikor huszonöt éve olvastam A B oldalt, nem a szerkezete bűvölt el, pedig az is elbűvölő. Úgy megyünk végig a fiatalkor napjain napszakonként, hogy közben a különféle helyszíneken is, a Frankelen, a Bartókon, Szentjánospusztán, Erdélyen, aztán az Appendixen, ami nem helyszín, de remek. Árad az élet…

"Műveltségem volt, szociokulturális identitásom viszont nem: budai voltam, de nem keresztény-közép, liberális voltam a nélkül, hogy a ballib politikai formációkat vonzónak találtam volna, irtóztam a népiektől (majd egyszer részletesen elmondom, miért), de az urbánusokkal sem…