1995 őszén, amikor a Kriterionhoz kerültem, sűrűn olvasgattam a szerkesztés szüneteiben. Mint régi állami kiadónak, mely bizonyos értelemben egyeduralkodó volt, hiszen a kisebbségek irodalmát kizárólag ő jelentette meg, a Kriterionnak egész könyvtára gyűlt fel a nála napvilágot látott kötetekből.…

Akik már nem leszünk sosem — ebben a címben valahogy benne van, milyen lesz Krusovszky Dénes regénye. És valóban olyan lesz: sok múltat és vágyat görgető, artisztikus könyv. És hogy világos legyen, mit gondolok: egy nagy regény.

"Átfektettek a korábbi ágyamról egy mozgó, pultszerű asztalra, ezzel  mintegy átlifteztek a műtőágyra. Ekkor búcsúzhattam el édesanyától, eddig jöhetett velem. Rájöttem, hogy a bugyim még rajtam van, amit még fent a szobában kellett volna lehúznom, ezt most megtettem, s búcsú gyanánt odaadtam…