Lenni jó
Ó, hogy irigylem a nacionalistákat, sovinisztákat, rasszistákat és más ilyen embereket! Milyen egyszerű is minden, ha tudod, milyen a másik, milyen vagy te, következésképpen milyen az élet és milyen a világ! Nem kell gondolkodnod, tépelődnöd, ne adj' Isten, gyötrődnöd, intellektuális kínokat és dilemmákat átélned, átvergődnöd valahogy a problémák Szkülláin és Kharübdiszein! Nincsenek problémák, oszt annyi. A magyar tiszta, szorgalmas, értelmes és sokra (mindenre!!!) érdemes, a magyar volt itt először, a magyar semmiben nem tévedett, vagy ha igen, kizárólag lelkének makulátlansága, isteni naivitása révén, a gonoszak, az ostobák, a dölyfösek mindig ők voltak, ők, akik nem mi vagyunk, illetve ők, akik mintha mi lennénk, de kizárólag az idegenszívűek sötét testülete tulajdonképpen, tehát ők ők is, semmivel sem jobbak, mint azok, akik nem mi vagyunk, s akik e puszta különbség miatt kurvák és latrok.
Nem kell csinálni semmit, csak ilyen-olyan mellényekben feszíteni, arcodon a szent hazaszeretet borostájával vagy arcszeszével, hinni a végkimerülésig abban, amiben mindig is hittél, következetesnek nevezni magad, miközben csak nem gondolkodol, gondolkodni ugyan minek, veszélyes és fárasztó foglalkozás az, hazaáruló gazoknak való.
Magyarnak lenni feladat, nem is feladat, küldetés!, szent és páratlan elhivatottság, Jónásé cethal nélkül, egyébként meg a cethal nyilván román vagy zsidó volt, vastagbőrű hülye állat.
Magyarnak lenni jó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.