Ha majd egyszer megöregszünk...
Vasárnap reggel, pizsamázunk, kávézunk, beszélgetünk. (A gép pirossal aláhúzza a kávézunkot, fogalmam sincs, miért.) Egyikünk a talpát fájlalja, másikunk a karját. A lyányunk Kibéden, már szégyell velünk nyaralni, örül, ha rövid ideig lát. Alma az egyetlen reményünk, ő még mindig úgy csóválja a farkát, amikor hazaérünk, ahogy eddig.
"Még néhány év, és már csak a bajainkat panaszoljuk.", mondja egyikünk. "És csak akkor nyögünk, ha egymást masszírozzuk", válaszolja a másikunk.
Jól elvagyunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.