Mosolyog az Isten
"Ide jövünk még" — mondja Zorán a fantasztikus kolozsvári koncerten, aztán gitározik és gitározik, egyiket a másik után pengeti, hogy nincs kedvem hazamenni, pedig először odamenni nem volt, a zsizsgő tömegbe.
Nem arrogáns, nem bohóc, mégis showman; nem magyarkodik, mégis magyar. Csak nézek, hogy vajon hogyan csinálja. És hogyan csinálta eddig, annyi éven keresztül. Hiszen ez a műfaj, ez a tömegek előtti fellépés, szinte lehetetlenné teszi, hogy az ember integritása meg ne sebződjön. Talán, mert végig ül? Apró dolgokon múlnak az igaziak.
Számtalanszor láttam már interjúalanyként, és olyankor sem játszotta meg magát, nem próbált másnak látszani. Olyan embernek tűnik, akiről el tudom képzelni, hogy papucsban is ilyen.
A kolozsvári Főtéren valósággal őrjöng a tömeg, kétszer visszázunk. Csodálatos csapat, nagy számok, és egy sajátos hangú ember, aki csak akkor áll fel, ha már nem tehet másként.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.