Bayer Zsolt nyílt levele Istenhez
Kedves Isten!
Először is szeretném leszögezni, hogy keresztény magyar ember vagyok, és bármit mondanak is az átkozott hazáruló Krisztusölő zsidók és zsidóbérencek, szívemben a szeretet honol. Minden vasárnap felfedezhetsz a saját tiszteleteden, bár vallásom első-, másod- és minden sorban: magyar. Ezentúl tehát úgy szólítalak: Magyarok Istene, és tudom, hogy nem veszed zokon tőlem, hiszen az idegenszívűekkel ellentétben tisztában vagy vele, igenis szeretek minden embert, vagyis mindenkit, aki nem zsidó, cigány, román és más ilyen állat.
Másodszor is, kedves Magyarok Istene, a kellő szerénységgel szeretném megjegyezni, hogy kettőnk között egyetlen különbség van. Feszíthetném a húrt, növelhetném a lámpalázadat, rágathatnám ótestamentomi körmeid, de mint már utaltam rá, keresztény vagyok. Nos, bizonyára ismered (hiszen ha más nem, számtalanszor hallhattad) az "Az Úr csodásan működik" kezdetű éneket. Ám a kezdet mindig az elején van, és sosem derül ki belőle minden. Itt sem áll másként a helyzet, hiszen a lényeg a második sorban lapul: "De útja rejtve van." Nos, az én utam nincsen rejtve, hanem oly tiszta, mint a könny, melyet a csíksomlyói István, a király bemutatója estéjén ejtett az a több százezer magyar és Szörényi Levente, akit akkor még nem kellett a magyarok után említenem. Az én utam az igaz magyarok Golgotája, akik elszenvedik, hogy saját országukban, nem!, hazájukban megalázzák őket, és akiknek több évtizedig kellett várniuk arra, hogy az emberek végre magukhoz térjenek, és meggyilkolják a cigányság állati hányadát (mert a többieket, mint nyilván tudod, bármikor magyar keblemre ölelem.) Sajnos, e hányadnak csak egy részét sikerült, és még sajnosabb, hogy a zsidókkal még nem lehet megtenni ezt, de eddig is mindent megtettem és a jövőben is mindent megteszek, hogy a csillagösvényre csupán azok lépjenek, akiknek szívében ősmagyar vér kering, mint az enyémben!
Te, Magyarok Istene, láthatatlan vagy, én látható — talán ezért hisznek bennem kevesebben, ez azonban csak egyelőre, ami nem mindörökké. Az igaz magyarok már összetévesztenek bennünket egymással, ami kizárólag a hasznodra lehet, hiszen ilyen követőre keresve sem akadsz!
Életemet nem a zsidóbuzi Alföldi rendezte, ezért nem árad belőle a gyűlölet, s ezért mindig új és magyar, ahogy egy szomorú, mélybarna szemű magyar költő mondta. Most mégis arra kérlek, ne legyél könyörülettel minden alföldi és minden béla iránt, sőt, most már a leventéket is megszorongathatnád. Akkor vagy méltó hozzám, ha nem feledkezel meg a kötelességedről: arról, hogy a magyarokat, az igaz magyarokat áldd és védd, azokat, akiknek az ereiben Koppány vére csörgedez, és azokat, akik nem köpik szembe államalapító királyunkat.
Remélem, felfogtad szavaimat, és megfelelsz rájuk, ahogy a Magyarok Istenéhez illik. Bízom benned, hiszen mint egy másik nagy magyar mondta, "küzdj és bízva bízzál!" Úgy bízom benned, hogy magamban sem jobban. Ezt már nem ő mondta, hanem én.
Solymár, 20XX. augusztus 26.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.