Egy öregúr fiktív monológja
Engem kéremszépen úgy neveltek, hogy kíváncsi legyek. Kíváncsi és nyitott, ahogy ma mondanák. Ez az, milyen régóta keresem: engem kéremszépen nyitottságra neveltek. Ha beülök egy előadásra, valósággal záporoznak a kérdéseim. Úgy furdalják a lelkemet, hogy képtelen vagyok hallgatni. Engem kéremszépen képtelenségre neveltek.
A múltkor is egy stúdióelőadáson voltam, valami mai szerző darabján, hát sejtettem, hogy nem fogok érteni semmit, nagyjából el is döntöttem, de úgy emlékszem, mintha már említettem volna, hogy én nem ijedek meg a saját értetlenségemtől. A hallókészülékemet nem vittem magammal, az csak az öregeknek való, én meg még fiatal vagyok, lélekben legalábbis. Jó, mi?! Höhö. Kérdezem a feleségemtől, hallja-e, mit mondanak, mert én nem hallok semmit. Erre egy fiatalember (aki nálam fiatalabb, az már fiatalember, höhö), talán éppen a szerző volt, hátrafordul, és megnéz, mint a mérgezett egeret. De kéremszépen én micsináljak, ha egyszer nem hallok? Visszanéztem. Később még azt is megkérdeztem, ugyancsak a feleségemtől, életem egyetlen párjától (mi kéremszépen az egypárrendszer hívei vagyunk, höhö), hogy érti-e, mi történik a színpadon, erre már a fiatalember sem nézett ide, csak olyan furcsán rázkódott a válla. Nem értettem semmit, de az este eltelt, ezek a maiak úgysem tudnak egy jó darabot írni. Hol van már egy Sütő András, vagy az a másik, minek is hívják, valami Géza... Páskándi, az, na!!! Vontatott is volt, meg semmi értelme sem volt, ezt még süketen is meg tudtam állapítani.
Nemrég meg a filharmóniában voltunk, mert engem kéremszépen zeneszeretetre nevelt az én drága, egyetlen anyám, aki igaz, hogy adott egy-egy sapkát, de három nap múlva már nem is éreztük a fejünket. És ott kéremszépen az árakról beszélgettünk, mert hát a zenét mindig lehet hallani, az úgyis benned van, nem?! Ahogy az én páratlan, édes jó anyám mondotta, Isten áldja meg azt a ritkán simogató kezét. Erre megint rám néz egy kisasszonyka, mintha felfaltam volna a vacsoráját, pedig tudja, mijét faltam volna fel? Na ne pajzánkodjunk, mindjárt kész a tört paszuly, remélem, megeszik vagy három tányérral, nem, mint ezek a mai soványak?!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.