Dojnák (Ajaj! A szívem keserves..., Hová mégy, férjecském drága?)
Ajaj! A szívem keserves,
János, jó pajtásom, kedves!
Kegyetlenek a hidegek,
A szerelem kegyetlenebb!
A hidegtől vacog tested,
A szerelemtől a lelked!
Tüzes vággyal meggyújt téged,
Már eszed se szolgál néked!
Ajaj! De milyen nagy kár,
Hogy varázsa belém szállt már,
Három napja bennem jár,
Kiszárított, elhervasztott,
Mint a tölgyfa kiszáradok,
Mikor dér marja a törzsét,
Vagy a láng falja a testét.
Ajaj! Jó pajtásom édes,
A virág vajon mit érez,
Vagy a tenger, mikor habját
A nap szárítja a fodrát?
Ásd meg a síromat menten,
A bú megnőtt a szívemben.
Hová mégy, férjecském drága,
Mért hagysz el, lelkecském drága?
Mért is hagysz magamra árván,
Sírjak az életben járván?
Térjél vissza, úgy nézzed meg,
Mit okoztál a szívemnek.
Jaj, nem bírom, összeesem,
Annyi bú van a lelkemen.
Várj, édesem, egyetlenem,
Ne eresszél soha engem,
Várj, vagy vigyél el magaddal,
Ahogy a fény megy a nappal!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.