Ad notam Eugen Cioclea: Ha már halok... (Dacă-i să mor...)
Ha már halok,
halnék meg szépen,
szerelmesen és még fiatalon.
Siess, szerelmem, míg jó éveimet élem,
vállad fölött ne nézz
idegenül s gyanakvón.
Úgyis sietve elmegyek
hogy a magány hektárjain arassak,
de azt remélem, addig még nyelek
annyit, beléfulladhassak
tejes-mézes lélekzetedbe.
A város virág
helyett bolondokat árul,
s a seprűből denevérek lógnak.
Istenem, miért tennéd glóriámul
a kerekét annak a
villamosnak?!
Én régóta
a lépcsőház vagyok,
cipőjét várom, hogy megsimogasson,
hogy elolvadjon, nyomok
maradjanak, s az aszfalt is olvadjon.
Mintha mondtam volna,
hogy szépen akarok meghalni.
A naivak bámulnak,
mint a mall-ban,
hangos tapsban tör ki a férfi s a nő,
aortám némán felüvölt:
"Agyő!"
http://www.literaturadeazi.ro/content/eugen-cioclea-dac%C4%83-i-s%C4%83-mor
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.