"Ahogy csak jövöget magának..." - húsvéti élmény
Magyar húsvétkor román nyelvű kötetemet mutattam be.
Hogy ezt megtehessem, ahhoz egy könyvesboltnak kellett rendelnie belőle, mert a tiszteletpéldányaim elfogyának már, a Polirom meg nem küldhet csak úgy a Szépművészeti Múzeumnak, március közepén a Pilvax helyett tehát a Bookstoryba sétáltam, kértem, rendeljenek tízet, ők rendeltek tizenegyet, és elkértek 1oo lejnyi garanciát, minden sínen volt tehát, mint a PRO TV hírek.
Tegnap bementünk értük a könyvesboltba, ahol nem az a srác volt, akivel addig beszéltem, és aki nő volt, hanem egy másik, aki semmiről semmit nem tudott, viszont biztosított róla, hogy elolvassa a Képmutatók kézikönyvét, hátha rájön, hogyan kell viselkednie. Borostás, téveteg szemű fiatalember volt, és láttam a szemén, hogy van humora. Én azonban pontos akartam lenni, kérdeztem, mikor vigyem vissza a maradékot, vagy ne vigyem, vagy hogy legyen, mire ő: "Cum vă vine dumneavoastră", tárta szét lazán a karját, és ebbe a mozdulatba mindent beleértettem, ami majd megvigasztal, ha netalán alig vásárolnak könyvet (és lőn netalán).
Ennél jobb már csak az volt, hogy édesanyámnál üldögélve a bukott királyok trónján, látom, Szegő András, aki újságírói karrierjét a női lábak bámulgatására építette, a Nők Lapjában remek interjút közöl Esterházy Péterrel, nem önmagának köszönhetően, és Esterházy többek közt azt mondja, "a könnyedség mindig sokba' van". Azt hiszem, ez a könyvárus mesélhetne erről...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.