A túlzás túlzása - kései reflexiók a marosvásárhelyi Nyugalomról

Lassan, nehezen, magammal küszködve vettem rá magam A nyugalomra. Vannak színházi helyzetek, amelyeket túlságosan mellre szívok, egyikének-másikának napokig betege vagyok. Ismerem és szeretem Bartis regényét, és tudtam, hogy meg fog rágni.

Ugyanakkor azért kíváncsi is voltam. Az előadásról sok jót, kevés rosszat hallottam, és Radu Afrim mindenképpen érdekes művész. Úgyhogy amikor láttam, hogy március 12-én megy, legyűrtem évekig tartó ürügyeimet, és elmentünk az előadásra.

Az, amivel Afrim egyértelműen megragadott, a színészvezetés volt. Ez alatt most elsősorban azt értem, hogy például B. Fülöp Erzsébet egészen másként játszott, mint ahogy megszokhattuk tőle. Úgy lépett be, mintha ugyanaz a szikrázó, feszült, ideges játék következne, azután viszont teljesen visszafogottan, takarékosan, szépen alakította a rettenetes anyát, aki inkább parázslik, olykor szikrázik, később pedig hamvad.

a_nyugalom_foprobahet_tompa_miklos_tarsulat_mnsz_foto_rab_zoltan-41.jpg

Kiss Bora is nagyon megnőtt Fehér Eszter szerepében. Volt szelíd, zárt, szomorú, vulkanikus, tébolyult — volt minden. Törékenynek látszó teste szívósan viselte az előadás minden viszontagságát.

a_nyugalom_foprobahet_tompa_miklos_tarsulat_mnsz_foto_rab_zoltan-28.jpg

Bányai Kelemen Barna, Berekméri Katalin és a többiek pedig hozták mindazt, amit hozniuk lehetett, a lehető legmagasabb színvonalon, s ebbe beleértendők a "vendégek", Kölcze Kata és Huszár Gábor is; más kérdés, hogy akad, aki mindig ugyanazt játssza valamiképpen, és hogy nem mindig értettem, ugyan mire kell mindaz, ami van.

Félreértés ne essék: nem a regényhűséget kérem számon, bár persze nem tudok eltekinteni az olvasmányélménytől. De egy idő után (amikor már látszik, hogy nem áll össze, amiről azt reméltük, hogy össze fog) az ember mégsem érti, mire kell Joli néni, az ő tengerparti szerelme, a részeges apa, a groteszk gyermek, a patkányfejű lény, mire kell a tojást a másik fején megtörni. Pillanatnyilag persze röhög az ember, de azon a félelmetes négyszögön, ami az anyából, a fiúból, Eszterből és Jordán Évából összeáll, ezek folyton kirángatnak, méghozzá funkciótlanul és szervetlenül. Még Jordán Éva is túlzás, az előadásban nincs helye, bár ez semmit nem mond el Berekméri Katalin csodálatos átváltozóképességéről és alakításáról. 

Mire a rengeteg baszás és megbaszlak, hiszen a fiú tragédiája nem ettől lesz sem több, sem kevesebb. Az ő tragédiája "egyszerűen" az, hogy az anyja megölte a nővérét és őt, és megöl mindenkit, aki az útjába kerül, és aki a fiát szeretné, és hogy ennek következtében a fiú sem tud szeretni senkit, bár rendkívül szeretne. Ez a karneváli hangulat, mely inkább Caragialéra emlékeztet, ez a sok szereplő, egyik groteszkebb, mint a másik, és még mindig áradnak, szóval ez nem győzött meg. Úgy éreztem, a vadság, a trágárság és a szélsőségesség túl sok ismételgetésével a produkció közel kerül egy veszedelmes vonalhoz, ahol már a túlzás túlzása tátong.

Pedig vannak szép pillanatok, például amikor az anya bebugyolálja magát, hogy karácsonyozzon, vagy amikor Eszter és a fiú szeretkeznének, de nem és nem sikerül, amikor először felviszi Esztert az anyjához. Ezek azonban teljesen elvesznek a sok vízben, nyálban, flegmában, hányásban, a sok bekacsázásban-kikacsázásban, tojástörésben, üvöltésben. Nem tudtam szeretni, bár nagyon akartam.

És nem a sok szereplő a baj, nem. Csehovnál is mindig rengeteg van. De ott mindegyiknek megvan a maga helye, szerepe, útvonala, ha úgy tetszik. Itt csak az ordítás kedvéért van sok minden. Minek kell kiguvadt szemmel, üvöltve szarni egy valakinek, aki Isten tudja, miért van ott? Milyen jó volna értenem.

A rendező elvette a  teret a szép jelenetektől, a szép történetektől, a tragédiától. Ahogy valami netán szép lenne, rögtön kopog valaki, fényváltás jön vagy fülsértő zene, nem áll össze, nem szabad összeállnia. "Dögölj meg!", ront be a kétségbeesett Fehér Eszter Weérékhez, de hát addigra annyi üvöltést hallottunk, annyi szarban, aljasságban, undokságban megfürödtünk, hogy egy kis "dögölj meg" már teljesen hidegen hagy.

Nem azt nem értettem, miért hagyott ki a rendező bármit is a regényből, inkább azt, miért hagyott meg bármit is belőle.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr8314686776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása