Tükörcserepekből tükör - Székedi Ferenc kötetéről
Ágoston Hugó, Nagy Miklós Kund, Székedi Ferenc. Ők hárman jutnak eszembe, mint akik ugyanabba a nemzedékbe tartoznak (ÁH 1944-es, NMK 1943-as, SZF 1945-ös), akik máig aktívak, jól írnak (tisztában vannak az alany és az állítmány misztériumával, mint egy másik nagy publicista, Tibori Szabó Zoltán fogalmazott), és megőrizték a józan eszüket. Közülük az utolsó — mármint betűrendben — most "összerakta az életét".
Az írógéptől az iCloudig — ez a címe az ötszáznál is több oldalt tartalmazó könyvnek, alcíme pedig: Egy zsögödi médiamunkás fél évszázadáról (1971—2021). Kiadta a Hargita Népe Kiadó, a szöveget Szatmári Cecília gondozta, a borító Damó Zsolt munkája. Jellemző cím ez, hiszen az a nemzedék még a szolgálat hevében nőtt fel, és máig sem szeretné lekaparni magáról ezt a neveltetést: innen a "médiamunkás" kifejezés. Meg hát ez a nemzedék még a szolidaritást is tanulta és gyakorolta, meg a munkamorált. Lehetőség szerint mindenről és mindenkiről kell írni, ami és aki fontos (volt), és ebben a mindenségben a színvonal teremti meg a különbségeket.
A mindenre figyelés elmélyült műveltsége — ez is ennek a nemzedéknek az egyik címkéje. Mindhármukkal bármiről lehet beszélgetni, anélkül a kockázat nélkül, hogy bármi színvonaltalant magasba dicsérjenek. Tévedhetetlenül ismerik fel a minőséget, bár szociális kapcsolataik és kötelességeik nekik is vannak.
Ez a fél évszázad különös volt. Bizonyára sokan ismerik azt az anekdotát, miszerint XY öreghölgy vagy -úr az idők folyamán négy országban lakott, pedig ki sem mozdult a falujából. Ez a nemzedék is: tollal, írógéppel kezdte, és eljutott a számítógépig, az emailig, a mobiltelefonig és a Facebookig.
A kötet felépítése nagyon átgondolt. Az Amikor mások kérdeztek című első tömb az SZF-fel készült interjúkat tartalmazza, a Tükör által élesebben a róla szóló laudációkat és utószavakat. Az Önarckép, előszóval a saját köteteihez írt előszavakat gyűjti össze, a Kriterion, közelképben a Kriterion Alapítvány működésének elemzéseit, az Iskola, az örök a Márton Áron Gimnázium köré csoportosul, az Arcok, szavak, emlékek Facebook-os recenziókat közöl, az Évek sodrásában pedig öninterjút, könyvtervet és önéletrajzot.
Ezt így végigmondani is sok, hát még megélni, megírni! Mindenesetre látszik benne a kettős kötődés: egyrészt az örök Zsögödhöz, másrészt leginkább az erdélyi magyarsághoz. Hiszen a Facebookon voltak román szerzők is (SZF Mircea Nedelciut is fordított élete során!) vagy máshol élő magyarok, de a szerző itt marad legszívesebben, ahol él.
Minden írás átgondolt és választékos, olykor akár veretes. Ez sem véletlen: gépet könnyű váltani, mentalitást nehezebb. Az is igaz, hogy az elemzett könyvek között akad olyan, amely szerintem nem érdemelt meg egy FB-bejegyzést, holott a beszkennelt dedikálások beillesztése nagyon jó ötlet. Meg az is, hogy a Domokos Géza-jelenség egészen más, mint a Tőzsér József-.
De az is biztos, hogy megváltozott a világ, és a lateiner értelmiséginek más lett a szerepe. Akik beleszürkültek ebbe, azok ma már alig olvashatók. Székedi Ferenc dolgozott tovább, dolgozott mindig. És végül összeállt ez a kötet: jól mutatja, mi minden történt itt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.