Egy rendes alkoholista

Ritkán, de megtörténik, hogy ketten visszük le Almát. Ilyenkor olyanok vagyunk, akár a tisztességben és szeretetben megőszült házasok, kik kézenfogva andalognak vadászkutyájuk farokcsóváló társaságában.

Ma reggel is ez történt. Alma elvégezte a dolgait, aztán megálltunk egy bolt előtt, Márta meg bement vásárolni.

Ahogy betette az ajtót maga mögött, máris ott termett egy férfiú mellettem. Egyszer már megszólított, akkor azt hitte, Alma nem más, mint Rudolf, a szomszédom beagle-je. Most nem tudom, mit hitt, ő viszont pontosan tudta, mit akar: néhány kutyás történet után pénzt kért — hogy kölcsön, az sem a szándéknak, sem az igazságnak nem felelne meg.

Én folyton aggódom, hogy elszúrom a román egyeztetést, s persze el is szúrom. "A intrat să cumpere ceva, iar noi îl așteptăm", mondom, de még be sem fejezem a mondatot, már rájövök, hogy "o așteptăm"-ot kellett volna mondanom, hiszen Mártáról, egy nőről van szó.

A férfiú viszont lecsap erre a hibára, s most már magyar kifejezéseket is kever a beszédébe. "Erdélyi kopó", mondja, nem is rossz magyarsággal, meg hogy "köszönöm". A pénzt már odaadtam, de lelkem kivirágzik. Ilyen egy rendes, jólnevelt alkoholista. A fogai rosszak, a magyarsága elégséges. Hát kell ennél több?!

Csak egy deci monopol.


A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr954707899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása