Háromszor veri ezt...

A lyányom olykor ellátja a bajomat, mint Lúdas Matyi a Döbrögiét; hozzáteszem, hogy Döbrögi és közöttem kétségtelenül van némi hasonlóság, de kizárólag testileg!!! 

Egy szó mint száz, néhány (elég sok) évvel ezelőtt az volt az egyik legfőbb szórakozásunk (főleg az enyém), hogy birkóztunk, letepertem (hja, akkor még nem ment nehezen...), lehúztam a nadrágját, és csattanósakat csapkodtam oda, ahol a leggömbölyűbb. Erre egyszer kópé arccal megkérdezte, nem szeretném-e, ha megmasszírozná a hátam, s mikor azt válaszoltam, hogy de igen, és kéjsóváran elnyúltam az ágyon, akkor egy ideig masszírozott valóban, aztán villámgyors mozdulattal lerántotta a nadrágomat, és nevetve csapkodni kezdett, s én magam teljesen tehetetlenné váltam a nevetéstől.

Tegnap valami hasonló történt. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy én sok humorral és iróniával szeretem és nevelem őt, mint engem a nagymamám. Folyton bakalódunk és zsörtölődünk, nagyokat sózunk egymásra és szerepjátszunk gyakorta.

Tehátlag: be kellett másznom az íróasztal alá, hogy bedugjam a laptop töltőjét. Ilyenkor az ember furcsa pozícióba kényszerül, s teljesen kiszolgáltatottá válik. Ágota ki is használta ezt: több ízben úgy viszonyult hozzám, mint a szabadrúgást lövő focista a labdához.

De jön még a rózsaszálra dér...


 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr464784934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása