Belekeveredem egy Wodehouse-ba

"A gofri vaníliás?", kérdezem minden lehető udvariasságommal ma reggel a szálló vendéglőjében. A felszolgálóhölgy megbotránkozva rám néz, aztán: "Ne haragudjon, nem kóstoltam meg", válaszolja, mint egy gőgös komornyik egy Wodehouse-regényben; a kontextusnak azonban, fájdalom!, nincs oly humora, mint amilyen a Wodehouse-regényeké. Hirtelenjében nem is tudom, mit vétettem, s azt sem, hogyan kérhetnék elnézést érzéketlenségemért, de erre nincs is mód: "Kóstolja meg, kérem", veti oda, hogy majd' elsüllyedek szégyenemben.

Ahogy a gofri felé sétálok (mint utóbb kiderül, üres), úgy döntök, nem bántottam én meg senkit, s ha elképzelek egy hazai párhuzamot, otthon vagy azt mondták volna, "cred că e cu vanilie, încercați numai, am auzit că e foarte bună!", vagy azt, amit itt, csak természetesen románul. 

Őrült fölényünk lekopik egy kis utazástól...

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr984925768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása