Ad notam Liviu Antonesei: Győzködő rigmus (Cântec de înduplecare)

Ahol az ő szakadéka,

szomj se gyötör, éhség se,

nincs sem szirt, sem éles szikla —

iguána vágyott titka.

 

Amikor a csöcsöd buggyan,

a kozmosz is beleroggyan 

s amikor a segged villan,

Liviu keménye se csillan.

 

Ha az arcodat meglátom,

lelkemet égeti lángod 

megmeredek, mint egy oszlop,

ezer némaságra foszlok.

 

Jaj, te szarka, édes szarka,

bebújok a szakadékba,

nem csapom én már a szelet,

Trabanttal utat nem szelek.

 

Eoana ha mellém fekszik,

testem mellé heveredik,

csecse és a szakadéka,

gyönyör mesteri hajléka.

 

Ahol az ő szakadéka,

szomj se gyötör, éhség se —

iguána vágyott titka,

iguána vágyott titka.

 

 

 

Cîntec de înduplecare

 

Unde este grota ei

nu-i nici sete, nu-i nici foame

nu-i nici stîncă, nu-i nici stei –

poate dorul iguanei.

 

Cînd se vede ţîţa ta,

cosmosul s-o tulbura –

iar cînd ţi se zăreşte curul,

leşină şi Liviu durul.

 

Faţa ta cînd se zăreşte,

sufletu-mi se pîrjoleşte –

ca un stîlp încremenesc,

nici nu tac, nici nu vorbesc.

 

Alei, dulce coţofană,

mă ascund în văgăoană –

nu-s nici duce, nici berbant,

nici nu umblu în Trabant.

 

Und-Eona este toată

mă încovoi ca o roată,

ţîţele şi-o peşteră

ca o gură meşteră.

Unde este grota ei

nu-i nici sete, nu-i nici foame –

poate dorul iguanei,

poate dorul iguanei.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jodemenysegfoka.blog.hu/api/trackback/id/tr436431263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása